A pálmalevelekről évekkel ezelőtt egy könyvben olvastam, azt hiszem, Müller Péternél, és már akkor is nagyon érdekelt a téma. Lehetetlennek tűnt azonban a 70-es, 80-as években egy indiai utazásra még csak gondolni is, nemhogy a személyes pálmalevél utáni kutatásra.
Pálmalevelem keresése egy álomnak köszönhető. Édesapám 2007-ben hunyt el, váratlanul, és nagyon megviselt a halála. Azóta többször is álmodtam Róla, gyakran üzent. 2009 nyarán álmomban Édesapámat láttam egy fényképen, mellette egy meztelen, szürke bőrű jógi guggolt a járda szélén. Azonnal tudtam, hogy ez üzenet és először indiai könyveket kezdtem el olvasni, talán ott megtalálom a választ, mit szeretne Édesapám közölni velem. Édesanyám látta meg „véletlenül” a televízióban a Fókusz c. műsor előzetesét,majd a Veled és a pálmalevelekről készült riportot is. Rögtön tudta, hogy ez az, amit keresünk. Másnap regisztráltam, először én, majd egy hét múlva Édesanyám is. Több ismerősöm is említette, hogy fél kerestetni a pálmalevelét, fél a tartalmától, én nem féltem, nyitott voltam, várakozó és szinte elvárások nélküli. Azért szinte, mert titokban reménykedtem abban, hogy a jelenlegi munkám és munkahelyem változni fog, sikerül változtatnom és a pálmalevél biztatni fog egy szebb jövő reményével. Nem így történt… legalábbis nem úgy, ahogyan én elgondoltam.
A pálmalevelem beazonosítása elsőre sikerült és hamarosan a felolvasásra is sor került, ami igazán megrázó volt. Hihetetlenül sokat kaptam: megdöbbentett, hogy annyira fontos a személyem, az életem, a körülményeim, hogy 2000 évvel ezelőtt leírták, átmásolták, őrizték az információt… azért, hogy egy adott napon, pontosan a maga idejében megismerjem. Megtisztelő, de ijesztő érzés is egyben, mázsás súlyként nehezedett rám a feladat és a távlatok. A hallottak letaglóztak és szinte napokig a felolvasás hatása alatt voltam. Mivel a felvétel sajnos nem sikerült, nem tudtam itthon újra lejátszani, csak az emlékezetemre hagyatkozom. (A munkatársaktól már kértem segítséget.) Döbbenetes volt, hogy a pálmalevélről olvasták fel a nevem, a születési dátumom, a tényt, hogy 44. évemben, születésnapom előtt olvassák fel a levelet (így volt) , szüleim keresztnevét, az elvégzett iskoláimat, a munkámat, még azt is, hogy mire gondolok, mit szeretnék, mit tervezek, Édesanyámmal lakom, Édesapám pedig már nem él. Minden stimmelt. Elsírtam magam, amikor megtudtam, hogy ez az utolsó életem. Közölték, milyen idős koromban fogok meghalni (soká), hány éves koromban megyek nyugdíjba, milyen anyagi viszonyaim lesznek (megnyugtattak). Tudták, hogy a munkahely változtatásának gondolata foglalkoztat és azt tanácsolták, ne tegyem. Ez megegyezik Édesapám utolsó kérésével és azt hiszem, Édesapám ezért üzent nekem. A nyugdíjig terjedő időszakban részletesen leírták minden év eseményét, mikor várható egészségügyi probléma az életemben és milyen jellegű, nagyobb orvosi kiadás, a magánéletben pedig kapcsolat(ok) lehetősége. Tanácsokat kaptam arra vonatkozóan is, hogy mikortól ajánlatos a spiritualitással és a szociális, segítő munkával foglalkoznom, amit már most is tervezek, de a tanácsot megfogadva várok még.
A pálmalevélen az is szerepelt, hogy életem második felében olyan képességet kapok, amellyel sok embernek tudok majd segíteni és lehetőségem lesz ezt a segítséget megadni. Szerencsére dorgálást nem, csak dicséretet kaptam, hogy eddig szépen teljesítettem. (Ezt nagyon jó volt hallani.)
Ami a felolvasás óta történt: a pálmalevelem tartalmának ismeretében teljesen másként szemlélem a világot. Amit eddig csak sejtettem, a saját utamat, sorsomat, azt most már tudom, hogy jó út és azon kell végig haladnom. Megerősítést kaptam az irányt illetően és ezáltal nyugodtabb lettem. Érzem, hogy nem vagyok egyedül, értelme van annak, amit csinálok, (néha nem úgy tűnt), sikerül a lényeges dolgokra koncentrálnom. Már tudom, hogy a nehézségeknek valóban értelmük van, az áldozatokkal tényleg segítünk másoknak nemcsak itt a Földön, de azoknak is, akik már Odaát vannak. Figyelmesebben nézek, csodálom a körülöttünk lévő szépséget, néha elszomorít, hogy már nem sokáig láthatom, de tudom, hogy Odaát szép dolgok várnak majd. Kicsit úgy érzem magam, mint negyedik osztályos gimnazistaként, amikor tudtam, hogy hamarosan kilépek az Életbe és már szűkké vált az iskola, mintha kinőttem volna.
Lazulnak a földi kötelékeim, azok a kapcsolatok, amelyek felszínesek voltak, csak nem vettem vagy nem akartam észrevenni, hirtelen kipukkadtak, rokonok, ismerősök, munkatársak tűntek el hirtelen a közelemből, szinte légüres térbe kerültem. Édesanyám pálmaleveléből tudom (ami egy kicsit nekem is szólt), hogy ennek az egyedül maradásnak karmikus oka van. Amióta ezt tudom, már nem bánt, hogy annyi kapcsolatot igyekeztem harmonikussá, tartalmassá tenni, mégsem sikerült. Úgy érzem, minden a legnagyobb rendben van, mindennek mély oka van és a pozitív szándékom volt a lényeg az eredménytől függetlenül.
A pálmalevél több pooját is ajánlott (a 96 napos pooját Édesanyámért is végzem), a következő három évben még három pooját kell teljesítenem. Nyugodtabb, összeszedettebb, kiegyensúlyozottabb lettem, és a pozitív változásokat folyamatosan tapasztalom az életemben. Megerősödtem a hitemben.
Kedves Tamás! Hálásan köszönöm, hogy segítségeddel sikerült megismernem a pálmalevelem tartalmát és ezáltal életem legnehezebb szakaszából kilábalnom, köszönöm, hogy én is részese lehettem a Csodának és tagja lehetek annak a megtisztelő közösségnek, akik pálmalevéllel, ezáltal közösségért végzendő feladatokkal rendelkeznek. Előre örülök annak a megtisztelő szolgálatnak, amelyet majd másokért tehetek.
Szeretettel üdvözöllek
Namaste
