Piroska

A felolvasást én is izgatottan vártam. Ami leginkább lenyűgözött, az első találkozás a felolvasóval - az azonosítás. Mindig közelebb és közelebb kerültünk "hozzám". Édesanyám neve okozott egy kis problémát (Katalin) az eltérő magyar és angol írásmód miatt, de végül ez is helyére került. Engem az érdekelt igazán, milyen feladataim lesznek hátralévő életemben, de előre nem tettem fel kérdéseket, hanem megvártam, hogy a felolvasásnál mire helyeződik a hangsúly. A könnyebb érthetőség kedvéért: 64 éves vagyok, 1 éve már nem dolgozom, 3 éve váltam el, de még pereskedik velem a volt férjem. Közel 32 év házasság után annyi pénzt követel, hogy nekem sem lakásom, sem pénzem nem lenne, ha ki kellene fizetnem. A felolvasásból megtudtam, hogy most már ne keressek magamnak munkát, még karitatív tevékenységet se, inkább pihennem kell. Választ kaptam a ki nem mondott kérdésre a perrel kapcsolatban, amely javamra fog eldőlni még a következő születésnapom előtt, bár valamennyi pénzt nekem is  kell áldoznom. A továbbiakban 2-5 éves intervallumokra bontva az egészségi állapotommal kapcsolatos előjelzéseket kaptam, hogy mire kell figyelnem. Például: 67 éves korom körül legyek nagyon óvatos, ha lépcsőn járok. Fiam családi életével kapcsolatban is felhívta a figyelmet az 1-2 év múlva várható problémákra a pálmalevél. Végül nagyjából utalást kaptam, hogy meddig tart földi életem. A felolvasás után a várakozással járó izgalom elmúlt, inkább azt mondhatnám békés nyugalom érzése volt bennem. Ez lehet, hogy fellengzősen hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy amit teszek, ahogy teszem az úgy megfelelő lesz, mert nem kaptam erre vonatkozó tanácsot, figyelmeztetést. Köszönöm nagyköveti  közreműködésedet, hogy mindez eljuthatott hozzám!

Üdvözlettel: Piroska