Miután végighallgattam egy előadást az indiai pálmalevelekről, számomra egyértelmű volt, hogy valahol Indiában vár rám is egy „üzenet”, ami nekem szól.
Korábban mindig másokra hallgattam, ahelyett, hogy a megérzéseimnek tulajdonítottam volna hangsúlyt. Úgy döntöttem, akárki akármit is mondd, én kerestetem, mert érzem, hogy van!
Hát így is történt.
A várakozás hónapjai alatt, sikerült felépítenem magamban egy elvárásokból álló várat, természetesen tudat alatt.
Felolvasás: Biztos voltam benne, hogy a múltamon lesz a hangsúly, egy bizonyos személyt biztosan fog említeni a pálmalevelem (…hisz Ő a lényeg!), előző életeket meg pláne.
Tévedtem. Ezekről egy szó sem esett (azóta már tudom, hogy nem véletlenül! J).
Csodálatos, ugyanakkor megdöbbentő érzés volt hallgatni a pálmalevél olvasót, amint elmondta a jelenlegi lelkiállapotomat, hol tartok a tanulmányaimmal, milyen munkát végzek, milyen irányba tartok, a közeli és távoli jövőmet. És mindezt olyan formában, hogy ne befolyásoljon.
Sokat változtam a pálmalevél felolvasása óta.
Megtanultam azt, hogy nincs olyan, hogy BIZTOS. Felesleges a múltan rágódni, mert az már megtörtént. A jövőt pedig a jelen minősége határozza meg. Innentől kezdve csak a jelen számít. A múlt és a jövő is fontos, csak nem szabad görcsösen ragaszkodni hozzá… el kell engedni. Ha úgy kell lennie, úgy lesz… ha másképp alakul, akkor annak így kellett történnie. Mindennek oka van. J
