Kedves Tamás, kedves Munkatársak!
Bár az első 10 ember között voltam, aki "otthagyta" az ujjlenyomatát, ehhez
képest a tényleges felolvasásra májusban került sor. Sokáig vártam, aztán amikor magamban már épp "elengedtem" a témát, jött a telefon, hogy úgy néz ki, megvan!!! Nagyon örültem, és kíváncsian vártam. Kiderült, hogy a következő rész sem teljesen zökkenőmentes. Többször voltam bent megbeszélt időpontra, amikor mégsem sikerült a beazonosítás, aztán később a felolvasás. Ez annak volt csupán köszönhető, hogy India nem Európa, sokszor voltak a részükről technikai problémák, elment az áram, stb.
Nem vesztettem el a türelmemet, úgy vettem, hogy ez is az egész dologhoz
tartozik, mint egy próbatétel: ilyen információkhoz nem lehet
"gombnyomásra" hozzájutni, és el kell felejteni azt a kényelmes, megszokott
hozzáállásunkat: "fizettem érte, tehát most rögtön meg akarom kapni".
Úgy éreztem, maga a felolvasás először kicsit csalódást okozott. Sokkal több konkrétumot vártam, az előzetes tájékoztatás és élménybeszámolók után
(nevek, időpontok, események). Ami viszont a legfontosabb volt akkor: mivel
nem volt munkám és vállalkozás beindítása előtt álltam, ezügyben
megerősítést kaptam, hogy az elképzelésem jó és sikeres lesz, nem kell
aggódnom az anyagiak miatt. Újra és újra szóba hozták a "marketingmunkát",
meg eladással kapcsolatos munkát, amit nem igazán értettem, mondtam, hogy
igen, foglalkoztam ilyesmivel (mlm-es munka), de a jövőben más területen
szeretnék tevékenykedni (gyógyító-segítő-tanácsadó). Tényleg sokszor szóba
került újra, pedig hárítottam, meg nem is értettem.
Erre a választ egyértelműen a felolvasás után pár héttel kaptam meg. Akkor
hívták fel egy olyan lehetőségre a figyelmemet, ami egyrészt nagyon jól
fizető befektetés, és bár nem kötelező azzal a részével is foglalkozni, de
van mlm-es része is. Ez nagyon jól jött nekem, mert mint "munka",szinte alig kell vele foglalkoznom, mégis sok pénzt jelent - és így aztán
nyugodtan, a bevétel miatti szorongás nélkül tudok a másik területre, a
segítő-tanácsadó munkáimra figyelni.
Egy másik problémás terület volt: aggódtam kamasz gyermekem miatt, mert úgy
éreztem, kezd rossz irányba menni és én már nem tudom befolyásolni ezt. Itt
is egy megnyugtatást, megerősítést kaptam, hogy ez rövid, átmeneti időszak
csak, a gyerek megtalálja a helyét és nem érdemes aggódni, alapjában minden
rendben van vele.
Itt most nem írok le mindent, volt olyan rész is, amit senkinek nem
szeretnék elmondani, az az én "titkom" lesz. Ami még érdekes volt: az egyik
"karmaoldó" feladat az volt, hogy 1 éven át minden vasárnap menjek el
templomba.
Gondoltam magamban, ezzel jól beletaláltak: egészen gyerekkoromtól kezdve
valamiért, nem tudom megmagyarázni, miért, de sosem szerettem templomban
lenni és egyáltalán a vallásos jelképeket, tárgyakat látni. Erre pont
ezt kapom...talán nem véletlenül.
Összességében: fontos volt, jó volt, örülök, hogy az életemnek van egy ilyen "iránytűje".
Ezért köszönöm Mindenkinek, aki ennek részese volt.
Üdvözlettel: R. Kata Budapest
www.palmalevel.hu
