Szeretném néhány mondatban leírni azt, hogy milyen nagyszerű dolog az a tény, hogy léteznek a pálmalevelek, és az is, hogy léteznek olyan emberek, akik a pálmalevelek, személyekhez való eljuttatásával foglalkoznak.
A fenti témát, ezen szavakkal össze lehetne foglalni: önzetlenség, vagy szeretet, vagy jóakarat, segítségnyújtás.
Gondoljátok el, kedves olvasók, akik olvassátok ezeket a sorokat, hogy valaha éltek a világon olyan emberek, akik mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül, egyszerűen leültek, belenéztek a jövőbe, és leírták azt, amit ott láttak.
Fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért tették ezt?
Aki ismeri az indiai Pálmalevél könyvtárak hatalmas felhalmozott pálmalevél tömegeit, elképzelhetik, hogy milyen hihetetlenül sok munkaóra kellett ahhoz, hogy ez a hatalmas kincs összegyűljön, és ezek az emberek hallatlanul sok időt, és fáradságot áldoztak arra, hogy a mai kor emberének eljuttassák az üzeneteiket, önmagukról.
Azok, akik leírták valaha, sok száz évvel ezelőtt az emberek jövőjét, olyan adatokat voltak képesek adni a ma élő embereknek, amelyek még ma is a jövőt jelentik nekik, vagyis újdonsággal tudnak szolgálni bárkinek, aki hallgatja a pálmalevelének a felolvasását.
Nekem is volt olyan szerencsém, hogy kerestettem a pálmalevelem, és meg is találták azt számomra! Ezért vagyok nagyon hálás azoknak is, akik jelenleg ezzel foglalkoznak, mert ez sem egy akármilyen feladat.
Azért írtam a Maharisik munkájáról, (Ők azok, akik valaha leírták az emberek jövőjét,) mert nekem ez a gondolat adta a legnagyobb örömöt, hogy volt valaki, évszázadokkal ezelőtt, aki gondolt rám, és annyira rám tudott fókuszálni, hogy mindent tudott rólam, már akkor. Ez a személyes odafigyelés volt az, ami számomra a legnagyobb meglepetés volt.
Még ez a test meg sem született, még a szülei sem, akiknek szintén tudták a neveit, valamint a gyermekeimét, a férjemét, a házasságom, a foglalkozásom, a betegségeim, és a szerencsés éveim, esetleg a kevésbé szerencsés éveim mikéntjét. Évről évre megmondták, attól a naptól kezdve, amikor találkoztam az első pálmalevelemmel, hogy mi fog történni velem, éves felsorolásban, egészen a halálom várható időpontjáig.
Rám bízták a titkot, hogy meddig fogok élni, és azt is elmondták, hogy ha akarok, tovább is élhetek, ha úgy rendezem az életem, hogy azt a kilépési pontot nem használom fel.
Azonban nem csak a betegségeimről beszéltek, hanem arról is, hogy miként tudom azokat elkerülni, mire kell vigyáznom, és hogyan tudom a karmám elkerülni, vagyis, hogy ne teljesüljön be az, ami az előző életeim alapján be kellene, hogy teljesüljön, mert a jövőt is meg lehet változtatni, ha a jelenben kijavítom azokat a hibáimat, amiket a múltban még nem tudtam.
Szerencsém volt, hogy a férjem pálmalevelének a felolvasásán is jelen lehettem, és hatalmas bizonyosságot kaptunk mindketten az együtt töltött életünk jelentőségéről, az évekre felosztott sorsunk alakulásáról, a közös munkáinkról, és a közös életünk apróbb, nagyobb örömeiről.
Visszaigazolást kaptunk arról, hogy jó az, amit csinálunk, és a jövõben is ennek a munkának fogunk élni. Még az anyagiak alakulását is hallhattuk, valamint szeretteinkkel kapcsolatos örömök, és várható problémák alakulását.
Nem is lehet elmondani azt a különös érzést, amikor folyamatosan rólunk beszélnek, és ezek az adatok olyanok, hogy egyrészt teljesen megegyeznek azzal, amit magunkról tudunk, másrészt teljesen megegyeznek azzal, amit biztosan el tudunk fogadni magunkról, mert a mai élet lehetőségébe már is benne van az, amit a Maharisi leírt számunkra. Egyszerűen tudni lehet, hogy valóban oda fogok jutni, ha úgy élek, ahogy most élek. Azonban, ha akarok, például betegségek, balesetek esetén meg van adva a változtatás lehetősége, az elővigyázatosság lehetősége, és akkor azokat el lehet kerülni. Nagyon hasznosnak éreztük azt, hogy tudjuk, hogy hol kell majd elővigyázatosnak lenni.
Még egyszer köszönöm innen a távolból is a Maharisik munkáját, amit már többször is megköszöntem nekik gondolatban, és köszönöm a budapesti Pálmalevél Központ munkáját is, elsősorban Oszter Tamásnak, azt, hogy elkezdtek foglalkozni ezzel a témával, és hogy egy olyan fontos ponton tudnak belépni az emberek életébe, ami egy hatalmas űr betöltését teszi lehetővé.
A pálmalevél tartalmáról való tudás, egy valódi önmegismeréssel egyenértékű, amely önmegismerést az emberek csak sok-sok év alatt tudnak elsajátítani, de a saját pálmalevelünk megismerése ezeket az éveket lerövidíti néhány órára.
Köszönettel: M. Á. Budapest.
